Ocebreiro.

Koran indultam, meg sotet volt, es nagyon jol esett a gyaloglas. Mar nem faj anyira a labam, de a seb rajta nagyon mely. A svedekkel egyutt indultunk. Elokerult meg a fiatal sved srac is, ugy hogy ok mar harman mennek egyutt. Kellemes volt az ido, a volgybe sokaig nem sutott be a nap. 3 ora alatt elerkeztem a hegyen levo La faba falu hegyenek aljaba. Ott megpihentem, meg pedig ugy, hogy a patak partjara lehevertem, es belelogattam a kezemet a patakba. Kozben megittam egy citromos sort. Tobb kovetom is akadt rovidesen. A taj csodalatos, nem tudom egyszerluen leirni, nem talalok ra szavakat. Nagyon kemeny volt felmaszni La Fababa : Kb. 3 km-en a szintkulonbseb 5OO m. Amikor megerkeztem, remeget a labam. Szembe velem az osvenyen tehenek es bikak jottek es az egytik megtamadta a hatizsakombol kilogo bagettet. A szarvat kellet megfogni es odabb vonszolni. Amikor felertem,, a szallas meg nem volt nyitva, ket orat kellet volna varni. Pedig ott szerettem volna megszallni. Bekes hely, kis kapolnaval es szokokuttal. DE inkabb tovabb mentem, nem birom a tetlenseget. Igy nagyon nagy kinok aran feljutottam Ocebreiroba, Galiciai utam legmagasabb pontjara. Itt megint 6 km-en 7oo m emelkedo. Nem semmi. De itt vagyok, megerkeztem. Gyonyoru kelta falucska nadtetos hazakkal,